Magyarország nem támogatta a nőket és az “LMBTQI személyeket” kivételezett státuszba helyező EU-s irányelvet

A HVG kritikus hangvételű cikkben bírálja a magyar kormányzatot, amelyben arról számol be, hogy Magyarország nem szavazta meg Brüsszel migrációs és gender akciótervét. A 27 tagállam közül Magyarország, Lengyelország és Bulgária mondott nemet arra az előirányzatra, amelyet a Tanács végül minősített többséggel fogadott el.  A tervezet egyébként a következő címet viseli: “Az elnökség következtetései a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (Gender Action Plan – GAP) III 2021-2025”.  Alcíme pedig: “Ambiciózus menetrend a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése érdekében az EU külső fellépéseiben”. – A dokumentum angol nyelven, az EU hivatalos internetes oldalán ezen címen a tekinthető meg.

A HVG cikke felidézi hogy már idén októberben az uniós csúcstalákozón jelentősebb vita tárgyát képezte a dokumentumban használt “gender equality” kifejezés, amely szó tartalmát tekintve valószínűleg nem pontosan azonos a “nemek közti egyenlőség” fogalmával. Minden bizonnyal ez a tartalmi tisztázatlanság volt riasztó Orbán Viktor számára is, akit a tagállami vezetők jelentős része egy háromnegyed órás, sikertelen vitában arról győzködött, hogy nincs abban semmi rossz, ha a dokumentum ezzel a szóval írja le a célokat. Orbán azt mondta: “Magyarországon mi nem használjuk azt a kifejezést, hogy gender equality, mert ez egy túlideologizált szó.”  

Az elfogadott EU-s előirányzat kivonatosan a következő állásfoglalást és cselekvési tervet tartalmazza:

  • Mélységesen aggódunk amiatt, hogy az instabilitás, törékenység, konfliktusok, éghajlatváltozás, környezetromlás, természeti és ember okozta katasztrófák, kényszerű lakóhelyelhagyás és a közelmúltban a COVID-19 járvány súlyosbítja a meglévő nemek közötti egyenlőtlenségeket és fenyegeti a nehezen kivívott előnyöket.
  • A COVID-19 utáni helyreállításnak lehetőséget kell adnia a strukturális egyenlőtlenségek kezelésére, valamint befogadóbb és nemekkel egyenlőbben bánó társadalmak felépítésére.
  • A nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú a szegénység csökkentésére, a fenntartható növekedésre, a békére, a biztonságra, az emberi jogokra, a demokráciára, a jogállamiságra, valamint a befogadó és ellenálló intézmények és társadalmak kiépítésére irányuló erőfeszítések sikere szempontjából.
  • (A tagállamok) Együttműködnek a partnerekkel a szexuális és nemi alapú erőszak, valamint a megkülönböztetés többszörös és egymást keresztező formáinak kiküszöbölése érdekében, ideértve a káros gyakorlatokat, különösen a gyermek-, korai és kényszerházasságot és a női nemi szervek megcsonkítását.
  • Elkötelezik magunkat és felkérnek minden partnert, hogy vegyenek részt a nemek közötti egyenlőség globális megvalósításában, a nők és a lányok minden emberi jog teljes körű érvényesülésének megerősítésében, valamint felhatalmazásuk biztosításában.

Jól láthatjuk az előirányzat a radikális feminzmus jegyében fogant, nem lehet más jelzővel leírni, ha valaki a női nemi szervek megcsonkításáról beszél, de még csak említést sem tesz a férfi nemi szervek megcsonkításáról, holott az EU-ban valójában csakis ez fordul elő. Pont így átüt a bigott femnista világszemlélet a “strukturális egyenlőtlenség” feminista mítoszának emlegetéséből és abból a törekvésből, hogy még a COVID-19 járványt is “a nők érvényesülése és felhatalmazása” érdekében kívánják kihasználni. – Fontos észben tartani, hogy mindezek az irányelvek még csak nem is az EU belső működésére kívánnak szabályozást adni, hanem azokra a szempontokra, amelyek alapján az EU még más államok szuverén ügyeibe is beleszövegelni akar. (Lásd az alcímben: “…az EU külső fellépéseiben”). Magyarázatra sem szorul, hogy a belső relációkat még ennél is “ambiciózusabb menetrend” írja elő a 2020-2025 közötti időszakra kitűzött EU-s “nemi egyenlőségi stratégiában”.

Természetesen biztosak lehetünk benne, hogy az irányelvek visszautasításra a genderideológia és az LMBTQI személyek új keletű jogainak kétségbevonása adott okot, nem pedig a férfiak jogaival és esélyegyenlőségével kapcsolatos fenntartások. A HVG két mondatot is említ, amely feltehetően nem fért bele a regnáló magyar kormányzat világnézetébe:

“Mély aggodalmunkat és sajnálatunkat fejezzük ki, hogy a nemek közötti egyenlőséget, a nők és a lányok szerepvállalásának erősítését, valamint az emberi jogok – köztük a szexuális és reproduktív egészség, valamint az LMBTIQ személyek egyenlő jogainak – teljes körű érvényesülését fenyegetik, megkérdőjelezik és visszaszorítják.”

“Különös figyelmet kell fordítani azokra a nőkre és lányokra, akik sokféleségükben szembesülnek a megkülönböztetés sokféle és egymást átfedő formájával, például az LMBTQI személyek többszörös megkülönböztetésen alapuló helyzetével.”

Túl nagy illúzióink egyelőre ne legyenek. A magyar férfitársadalom csak két rossz közül választhat: az EU ultraprogresszív irányelvei még az LMTQI személyeket is kivételezett státuszba emelik a férfiakkal összevetve, a magyar kormányzat pedig “csak” a konzervatív feminizmus jegyében sérti meg a  férfiak egyenlő bánásmódhoz  fűződő  alapjogait. Lásd a Nő-Központokat, a diszkriminatív nyugdíjazási feltételeket, a férfiak reproduktív és apai jogainak semmibevételét, a bármely hátrányos törvényi megkülönböztetésére lehetőséget teremtő diszkriminatív alkotmányt, és az azon alapuló tucatnyi, a férfiakat diszkrimináló jogszabályt és társadalmi szolgáltatást… – Sok dolga van még a férfiak egyenlőségi mozgalmának. Az EU trendeket szemlélve meg még annál is több…

Post Author: Csuzi Attila