19 megosztás

A kiszolgáltatottság áttöri a korlátokat

Természeti népeknél fordul elő, hogy “éreznek” dolgokat. Waris Dirie, szomáliai származású fotómodell gyermekkorát nomádként élte le, a gyér legelőjű Szomáliában terelgették a kecskéiket mindig oda, ahol éppen etetni és itatni tudták őket. Európai ember számára elképzelhetetlen módon ki voltak szolgáltatva az elemeknek, gyakran fenyegette a családot a szomjhalál. Amikor elfogyott a család vize, akkor egyiküket tevehátra ültették, és a következő kihívással kellett szembenéznie: vizet talál, vagy meghal. Nem mehetett víz nélkül haza.

Ilyen körülmények között megerősödik egy érzék az emberben, amely súg neki, vezeti és irányítja. KÉNYTELEN szárnyakat növeszteni a láthatatlanba, hiszen akár az élete is múlhat rajta – neki és a családjának. Bizonyos körülmények között ezek az emberek “éreznek” dolgokat. Például, hogy merre van ivóvíz. Természetesen az áthagyományozott közös tudás is sokat számít: hol volt legutóbb ivóvíz, melyik növény szára raktároz el sok folyadékot, és a többi.

Waris Dirie egy konkrét esetet is elmesél “A sivatag virága” című könyvében. Már befutott fotómodellként hazatért Szomáliába, többek között, hogy találkozzon az édesanyjával. Ezt a találkozót nagyon-nagyon nehéz volt megszervezni, mivel a nomád idős asszonynak csak úgy lehetett üzenni, hogy ismerni kellett valakit, aki tudta hol táboroztak legutóbb és megint arra vitt az útja. Finoman szólva is bizonytalan módja ez a kommunikációnak.

Napok teltek el, és a stábnak, akikkel érkezett, indulnia kellett vissza, Európába. Dirie ragaszkodott hozzá, hogy várjanak, mert “érzi”, hogy az édesanyja meg fog érkezni. A nagy nyomás ellenére is kitartott, és az édesanyja valóban odaért a repülőtérre mielőtt a gépük elindult volna.

Bizalom a láthatatlanban nagy veszély, tét és nyomás alatt is. Ezek a közös vonásai Waris Dirie és mohamedán hitű népe “érzékelésének”. Most, amikor még benne vagyunk a járványban és a jövő egyre feszülő ellentétet hoz nemzeti és globális, konzervatív és liberális erők között, amikor az agyonszennyezett bolygónk előbb-utóbb benyújtja a számlát: jó, ha megtanulunk mi is ilyen szárnyakat növeszteni, és számítani a csodára. Minden emberi erőfeszítés mellett – és nem helyett.

A cikk szerzőjéról:

Toplak Zoltán

A szerző mentálhigiénés asszisztens, író, civil újságíró. Társadalomelméleti könyvek és esszék alkotója, újságírója több pszichológiával és társadalomelmélettel foglalkozó internetes portálnak, blognak. Több internetes lap alapítója, társalapítója. Az internetes civil újságírói élet aktív szereplője, a Hírújság.hu mellett állandó szerzője a Valódi Egyenlőséget portálnak, a Férfiak Lapjának és a Férfihang Közéleti Magazinnak.

f Facebook
19 megosztás