Természeti népeknél fordul elő, hogy “éreznek” dolgokat. Waris Dirie, szomáliai származású fotómodell gyermekkorát nomádként élte le, a gyér legelőjű Szomáliában terelgették a kecskéiket mindig oda, ahol éppen etetni és itatni tudták őket. Európai ember számára elképzelhetetlen módon ki voltak szolgáltatva az elemeknek, gyakran fenyegette a családot a szomjhalál. Amikor elfogyott a család vize, akkor egyiküket tevehátra ültették, és a következő kihívással kellett szembenéznie: vizet talál, vagy meghal. Nem mehetett víz nélkül haza.
Ilyen körülmények között megerősödik egy érzék az emberben, amely súg neki, vezeti és irányítja. KÉNYTELEN szárnyakat növeszteni a láthatatlanba, hiszen akár az élete is múlhat rajta – neki és a családjának. Bizonyos körülmények között ezek az emberek “éreznek” dolgokat. Például, hogy merre van ivóvíz. Természetesen az áthagyományozott közös tudás is sokat számít: hol volt legutóbb ivóvíz, melyik növény szára raktároz el sok folyadékot, és a többi.
Waris Dirie egy konkrét esetet is elmesél “A sivatag virága” című könyvében. Már befutott fotómodellként hazatért Szomáliába, többek között, hogy találkozzon az édesanyjával. Ezt a találkozót nagyon-nagyon nehéz volt megszervezni, mivel a nomád idős asszonynak csak úgy lehetett üzenni, hogy ismerni kellett valakit, aki tudta hol táboroztak legutóbb és megint arra vitt az útja. Finoman szólva is bizonytalan módja ez a kommunikációnak.
Napok teltek el, és a stábnak, akikkel érkezett, indulnia kellett vissza, Európába. Dirie ragaszkodott hozzá, hogy várjanak, mert “érzi”, hogy az édesanyja meg fog érkezni. A nagy nyomás ellenére is kitartott, és az édesanyja valóban odaért a repülőtérre mielőtt a gépük elindult volna.
Bizalom a láthatatlanban nagy veszély, tét és nyomás alatt is. Ezek a közös vonásai Waris Dirie és mohamedán hitű népe “érzékelésének”. Most, amikor még benne vagyunk a járványban és a jövő egyre feszülő ellentétet hoz nemzeti és globális, konzervatív és liberális erők között, amikor az agyonszennyezett bolygónk előbb-utóbb benyújtja a számlát: jó, ha megtanulunk mi is ilyen szárnyakat növeszteni, és számítani a csodára. Minden emberi erőfeszítés mellett – és nem helyett.
