Hont András (akit egyébként Hontalan Andrisnak szoktam hívni, de most megtisztelem, mert értelmeset írt) felveti a médiamunkás felelősségét a médiáért, ahol dolgozik. A konkrét téma nem érdekes (harc az ATV és Klub Rádió között).
Én a kérdést kiszélesíteném: egyáltalán mi a bármilyen bérmunkás felelőssége azért, amit munkáltatója tesz.
A nyilvánvaló esetekről nincs mit vitázni: amikor valaki alkalmazottként morális rosszat tesz, akkor nem lehet mentség a “parancsra tettem” vagy az “én csak más akaratát teljesítem”. Ez nyilvánvaló.
De akkor mi van, ha a bérmunkás feladata az olyan hazudozás, csúsztatás, félrebeszélés, más hasonló tevékenység, mely nem okoz közvetlen kárt ugyan senkinek, de közvetve igenis rossz következményekhez vezet.
Én a kérdést úgy döntöttem el a magam számára, hogy a határ közvetlen/közvetett és a nyilvánvaló/esetleges között van. Ha pl. szobafestő lennék, s arra kapnék utasítást, hogy egészségre káros festékkel fessek, megtagadnám, de ha csupán az lenne a feladatom, hogy rossz minőségű, olcsó festéket használjak, mely hamarosan le fog pattogni a falról, ott nem látok okot morális pánikra.
