10 megosztás

A társasjáték ontológiája

Előre bocsátom: utoljára kb. 20 éve játszottam társasjátékot.

Mondjuk vegyük a Monopoly-t. Lehetne más is, mindegy. De a Monopoly-ra legalább emlékszem. A lényeg azonban: olyan játék legyen, melynek nincs közvetlen hatása a valós életre, azaz pl. nem lehet erotikus játék vagy pénzes játék se, de teljesen valóságfüggetlen se lehet, azaz legalább annak az elemnek meg kell lennie, hogy a nyertes örül, a vesztes meg szomorú, s mindkettő elismert tény a játékosok által.

A kérdés ilyenkor: mennyire veszi komolyan a játékot a játékos. A két véglet:

  • a túl laza játékos, aki oda se figyel az egészre, minden gesztusa azt jelzi, ennek az egésznek semmi értelme,
  • a fanatikus játékos, aki a játékot a valóság fölé emeli.

Úgy vélem, az előbbi a vallási fanatikus, utóbbi pedig a következetes liberális.

Share this:

Related

A cikk szerzőjéról:

Marinov Iván

A szerző bölcsész, író, műfordító, többnyelvű tolmács, civil újságíró. 1993 óta aktívan jelen van a magyar internetes civil újságírói életben. Önmeghatározása szerint: "szabadidejében populista közíró és mélyelemző". Több internetes lap alapítója, társalapítója. A Hírújság.hu mellett alapítója, főszerkesztője és állandó szerzője a Bircahang.org társadalmi illetve közéleti kérdésekkel foglalkozó portálnak.

f Facebook
10 megosztás