10 megosztás

Ballib nyelvtörvény-nemértés

Szinte hihetetlen, hogy a ballib átlag törzsszavazó mennyire nem érti a kisebbségi jogokat. A napokban több ilyen abszurd kommentet is lehetett találni.

Állandóan a magyarországi kisebbségi helyzettel példálóznak. Hogy lám Magyarországon kötelező a magyar oktatás és nem-magyarul nem lehet ügyet intézni. Akkor meg az ukránok miért adjanak jogokat az ottani magyaroknak, szól az érvelés következtetése.

S elkezdik összehasonlítani a 15 ezer magyarországi ukrán és ruszin helyzetét a 150 ezer ukrajnai magyar helyzetével, meg a 40 ezer magyarországi románt az 1,2 millió romániai magyarral. Mindkét esetben nagyságrendbeli az eltérés. További míg a határontúli magyar lakosság legnagyobb része kompakt módon él és nem asszimilált egyáltalán, azaz kizárólag magyar anyanyelvű, addig a magyarországi kisebbségek jellemzően elszórtak és félig asszimiláltak, alig létezik köztük nem magyar anyanyelvű ember.

Egyszerűen mindez két össze nem hasonlítható dolog keverése.

A magyarországi kisebbségi magyarul beszél, s azért kell erőfeszítés, hogy megőrzödjön a kisebbségi nyelv. Míg a határontúli magyarok esetében mindez természetesen adott, nem kell pl. magyar nyelvtanfolyamot rendezni a romániai magyar gyerekeknek, mert eleve megtanulnak magyarul a szüleiktől.

Egyébként meg jogilag a magyarországi kisebbségi helyzet rendezett. Pl. lehet nem-magyarul tanulni iskolában és lehet nem-magyarul ügyet intézni. Persze nyilván mindkettő egy meglehetősen üres jog, ez tény, hiszen a kisebbségek kis száma, elszórtsága, s nagyfokú elmagyarosodása miatt se az iskola, se az ügyintézés nem élő lehetőség. De a kisebbségi jog kiüresedése nem a mostani magyar állam hibája, hanem az I. vh. vége óta kialakult helyzet öröksége.

Persze a magyar állam történelmi bűne tény. Kádár alatt a teljes magyarországi kisebbségi iskolarendszer meg lett szüntetve, s csak a 80-as éve végétől lehetett ismét kisebbségi iskolálat nyitni. Nyilván ez a 30-éves szünet katasztrofálisan hatott, de már a kiinduló helyzet se volt rózsás. (A budapesti bolgár iskola Kádár alatt azért létezhetett, mert át lett minősítve követségi iskolává.)

Nekem személyes ismereteim persze leginkább a magyarországi bolgár kisebbségről van, egykor még valamennyire részt is vettem a tevékenységében. Végül nagyapám bátyja az 1914-ben megalakult Magyarországi Bolgárok Egyesülete egyik alapítója volt, neve látható az 1957-ben megépült Bolgár Ház bejáratánál (Budapest, IX. ker, Vágóhíd u.) is.

Ha ma is a Trianon előtti Magyarország lenne, akkor a bolgár kisebbség kb. 25 ezer főt alkotna, de mivel nem az van, a létszám alig 6 ezer. A legrégibb betelepülés még a török uralom alatti Bulgáriából volt, de ők elsősorban a mai Magyarországon kívül, Temesvár környékén vannak. A modern betelepülés pedig nagyjából 1880-1930 között zajlott, a fő terület Budapest (elsősorban Zugló), Budapest környéke (a Csepel-sziget északi része), valamint Pécs környéke, s Miskolc és annak környéke (pl. Felsőzsolca). Miskolcon máig létezik egy Bulgárföld nevű lakónegyed.

A mai Magyarországra bolgár betelepültek száma 20-25 ezer, de a bolgárok nagyon szeretnek asszimilálódni, így a leszármazottak zöme ma már teljesen magyar identitású, a bolgár ősök csak távoli emlék.

Szóval van 6-7 ezer ember, aki vállalja ma is az identitást, de ezek jelentős része is félasszimilált, azok is, akik tisztán bolgár ősökkel rendelkeznek. Csak pár példa erre.

Az 1918-2011 között létezett budapesti Bolgár Iskola (VI. ker, Bajza u.) tevékenységet elég jól ismertem, hiszen mindkét fiam oda járt 1997-2007 között. Nos, ott a szünetekben sose hallatszott bolgár beszéd: az összes gyerek magyarul beszélt egymással tanórákon kívül. A bulgáriai kiküldöttek is általában oda íratták be gyerekeiket, s ezek a gyerekek is kénytelenek voltak magyarul megtanulni, ellenkező esetben kimaradtak volna a közösségből. Saját nagyobbik fiam a bolgárt csak tolvajnyelvként használta iskolai haverjaival, azaz csak akkor beszéltek egymással bolgárul, ha magyar környezetben azt akarták, hogy más ne értse mit mondanak.

A Magyarországi Bolgárok Egyesülete éves gyűlésén részt vettem 3 alkalommal, itt a hivatalos rész bolgárul ment, de amint jöttek a felszólaló tagok, bizony akadtak vicces helyzetek. Amikor megjelenik pl. egy Csepel-szigeti zöldségtermesztő gazda, színbolgár és nagy aktivista, s elkezd beszélni, aztán a 3 bolgár mondat után kissé szégyellősen azt mondja “most valami bonyolultabb kérdésről szeretnék beszélni, szóval bocs, de magyarul folytatom”.

A budapesti Bolgár Házban örök élményem egy 1995-ös eset. Egy bolgár milliomos üzletember tolmácsa voltam éppen, s mentünk a Házba is, amikoris szóba elegyedtem egy bolgár kisebbségi aktvistával. Persze bolgárul, az illető nem ismert engem. Aztán hamarosan kiderült ki vagyok, mire az illető felkiáltott magyarul “öregem, miért nem szóltál, én meg itt erőlködöm bolgárul“.

Szóval mindez egyszerűen egy egészen más helyzet, mint a határontúli magyaroké.

Share this:

Related

A cikk szerzőjéról:

Marinov Iván

A szerző bölcsész, író, műfordító, többnyelvű tolmács, civil újságíró. 1993 óta aktívan jelen van a magyar internetes civil újságírói életben. Önmeghatározása szerint: "szabadidejében populista közíró és mélyelemző". Több internetes lap alapítója, társalapítója. A Hírújság.hu mellett alapítója, főszerkesztője és állandó szerzője a Bircahang.org társadalmi illetve közéleti kérdésekkel foglalkozó portálnak.

f Facebook
10 megosztás