A Kádár-rendszer egyik vicces és teljesen szürreális jelensége volt a kommunista könnyűzene.
Nagyon sikertelen lett a próbálkozás, gyorsan le is vették a napirendről, majd helyette a politikamentes diszkó, pop, rock lett a támogatott műfaj, de létezett.
Tulajdonképpen a kommunista könnyűzenét – mely pol-beat néven futott leginkább – mindenki kiröhögte. A lényege az volt, hogy le lett utánozva a nyugati proteszt zene, csak Magyarországon ez a proteszt nevetséges lett, hiszen azért elég nehéz a hivatalos eszmével egybehangzóan “protestálni”, ráadásul közben amolyan laza külsőt hazudva.
Amikor a napokban olvastam a HVG cikkét az egyébként teljesen tehetségtelen Måneskin együttesről, ez jutott eszembe. Nyilván ezek a Måneskin-tagok igazi hősök: egy nyugati nagyvárosban szponzorált koncerten bátran kiálltak és merték azt üvölteni, hogy mindenben egyetértenek a hivatalos nyugati politikával!
Pont mint annak idején Dinnyés József vagy a Gerilla együttes: bátran felléptek a magyar televízióban, mindenben egyetértve a hivatalos állami politikával, tudva, hogy senkinek esélye sincs esetleg nem egyetérteni. Ahogy most Måneskinék: az ellentétes álláspont hivatalos szankciókkal tiltott.
Share this:
Related
