10 megosztás

Műszakok

A cégnél 5 műszak van.

Egyik rosszabb a másiknál.

A reggeli 7-től 16-ig van. 5-kör fel kell hozzá kelni, ami nem jó. Aztán napi kétszer felesleges utazás oda és haza. Egyetlen előnye: szabad az este.

Van a délutáni műszak. 15-től 24-ig. Még rosszabb. Éjfélkor nem jön időben a taxi (a cég fizeti), egyszer fél 2-re értem csak haza, a kedvenc kutyám még fel is sírt, miért ilyenkor jövök.

A csúcsrossz persze az éjszakai műszak: 23:30-tól 7:30-ig. Még otthoni munkával is szar volt, de még rosszabb irodában töltve. Plusz ilyenkor nem jár taxi.

Egyetlen előnye: a munkaidő 1 órával rövidebb. Jár étkezési hozzájárulás is, éjszakánként 12 leva (kb. 2400 Ft), de nincs hol elkölteni, mert a közeli benzinkúton nincs semmi normális étel. Szóval előre kell készülni, vagy a neten rendelni, de ki akar hajnalban ebédelni? Senki, szóval az éjszakai “ebédszünetben” szinte senki se eszik.

Van viszont a cégnél játékterem, billiárddal, pingponggal, hasonlókkal. ahol van egy rakás divány is, szóval le lehet feküdni. Meg van előtér is nagy és széles bűtorokkal.

Az éjszakai műszak olyan, hogy több nap után összeomlik az ember, még a huszonévesek is panaszkodnak.

Minden dolgozó be van osztva havonta 4 vagy 5 éjszakai műszakra. S mindig egymás utáni napokon.

S van két féléjszakai műszak: 17-től 2-ig, s 19-től 4-ig, az előbbi nem olyan rossz, kb. a késői lefekvés esete, az utóbbi nagyon rossz.

A éjszakai órák alatti munka előnye az, hogy ilyenkorra nem szerveznek semmilyen közösségi eseményt, megbeszélést, oktatást, egyéb marhaságot.

Bár az olyan megbeszélésekkel nincs bajom, ahol nem kell megszólalni. A gond: ilyenkor is oda kell figyelni félfüllel, mert esetleg név szerint kérdeznek valamit tőlem. Sokszor nem figyeltem oda félfüllel se, de mindig mázlim volt, sose buktam még le.

Alapvetően mindig mázlista voltam, egész életemben, a Sors mindig megsegített problémás helyzetekben. Egyszer megesett, hogy a másfél órás “fontos” megbeszélés alatt elmentem szakállat igazítani és zuhanyozni, jó 25 percre, s éppen visszaértem, felvettem a fejhallgatót, majd 30 másodperccel később meg lettem szólítva – na, ez az igazi mázli!

De spagettifőzést is csináltam már ilyen pillanatokban. Egy kollégám bevallotta, ő meg kutyát sétáltat a tréningek alatt.

De ez a múlt, ilyen dolgokat csak az otthoni távmunkánál lehetett csinálni. Az irodában csak a neten olvasni lehet ilyenkor, meg hallgatni valamit, de az utóbbi rizikós.

A cégnél a bérezés magas, persze nem a nyugati szinthez képest, de kelet-európai szemmel igenis magas, így szinte nincs kolléga drága telefon és más hasonló eszköz nélkül, szóval mindenki tud netezni munka közben a saját eszközén. s nincs rászorulva a céges, lekorlátozott gépekre.

Ha csak a fejhallgatókat nézem, a kollégák negyede felsőkategóriás fejhallgatót használ, mint amit én is. Még olyan is láttam, aki velem azonosat használ, pedig én tényleg az amatőr kategória legfelső szegmensében mozgok. Néha el is szégyellem magamat, hogy a fejhallgatóm ára több, mint egy átlag bolgár nyugdíjas házaspár havi össznyugdíja.

Egyébként az egész szféra olyan valóságonkívüli élményt ad. Az ilyen nemzetközi kólcenterek és ssc-k fő jellegzetessége, hogy mintha egy idegen állam követsége lennének. A helyi viszonyok alig hatnak, még az ünnepnapok se számítanak. Ahogy a nyelv se számít, minden angolul van, az ország hivatalos nyelve nincs használatban. Egyenesen vannak kollégák, akik egy szót se tudnak bolgárul. Az embernek olyan érzése van, mintha egy repülőtér tranzit termében dolgozna, valami VIP-várószobában.

Mi vagyunk a nemzetközi nagytőke segédmunkásai. S még mázlink is van, Bangalorében az ilyen segédmunkások havi 150-200 dollárt kapnak, s így is örülnek, mint majom a farkának, mert az átlagbér ott nettó 70 dollár körüli egy normál – azaz nem nemzetközi – indiai cégnél. Itt meg, a félperiférián, a legrosszabb helyeken is 4-szer több a bér, mármint a 150-200-hez képest.

Szoktak megkeresni engem állásajánlatokkal. Az eddigi legrosszabb ajánlat az idei év során 2200 leva bruttó volt, ez nagyjából 880 dollár nettó. Persze azonnal nemet mondtam, szóba se jöhet nálam 1000 dollár nettó alatti bér. Azt mondtam az ajánlattevőnek, alapvetően 1500 dollárt akarok, s esetleg le tudok menni 1200-ra, ha egyébként jók a körülmények, azaz otthon lehet maradni és nincs éjszakai műszak. A normális hr-esek szeretik az őszinte beszédet, a csaj megmondta őszintén “nincs rá keret”, majd azért hozzátette “de felírtalak, s ha lesz egy drágább új projekt, szólunk”.

Így megy ez a világ.

Share this:

Related

A cikk szerzőjéról:

Marinov Iván

A szerző bölcsész, író, műfordító, többnyelvű tolmács, civil újságíró. 1993 óta aktívan jelen van a magyar internetes civil újságírói életben. Önmeghatározása szerint: "szabadidejében populista közíró és mélyelemző". Több internetes lap alapítója, társalapítója. A Hírújság.hu mellett alapítója, főszerkesztője és állandó szerzője a Bircahang.org társadalmi illetve közéleti kérdésekkel foglalkozó portálnak.

f Facebook
10 megosztás