10 megosztás

Hamvasbélák serege

A hamvasbélaizmus a 90-es években kezdett terjedni, mint életmód, nem mint eszme.

Lényege ennek az életmódnak: értelmiséginek lenni úgy, hogy az ember nem él értelmiségi életet. Hamvas a kommunizmus alatt eleve teljesen kívül volt a közéleten, raktáros volt, de a Horthy.korban se volt több szellemi segédmunkásnál, sose vett részt az értelmiségi lett egyik bevett formájában se. S mégis: a XX. sz. legnagyobb magyar gondolkodója, mikozben a század intézményes gondolkodói hozzá se mérhetők, Nemzetközileg rajta kívül csak még egy XX. századi magyar ismert, Lukács György.

E lét hatalmas előnye: a teljes függetlenség lehetősége. Hiszen az ember nem abból él, amit ír és mond. Azaz tehet bármit, Miközben egy intézményesült közíró pl. nehéz helyzetben van: ha mondjuk egy fideszes vagy ballib alkalmazott közírónak hirtelen “eretnek” gondolata támad, jobban teszi, ha azt megtartja magának, mert esetleg jövedelem nélkül marad: alapból az összes, táborához tartozó kifizetőhely hirtelen be fog zárulni számára. Nagyon nagy névnek kell lenni ahhoz, hogy az ember menengedhesse magának a függetlenkedést.

A 90-es években volt egy jelentős fiatal nemzedéki csoport, mely SZDSZ-esből MIÉP-lett, nekem nagyon sok ilyen haverom volt és persze magam is ide tartoztam. így jelent meg a vágy “legyen valami jövedelmem, de ne terhelje meg a lelkem, maradjak szabad”. Szóval vonuljunk ki a társadalomból, de mivel erre nem vagyunk képesek, valahogy bújjunk meg a társadalom szélén.

Ismeretségi körömben lassan ez lett a norma. Emiatt elkezdett idegesíteni az egész. Mert amikor valamiből fősodor lesz, az engem ellenállásra késztet, Azt mondtam: ez ugyanaz a tévút, mint korábban a “ne lépjünk be a Pártba, maradjunk tiszták”, ezzel csak a rossznak adtunk volna nagyobb teret, Önzőség tisztának maradni, mindenki más kárán. Igenis lépjünk be a rendszerbe, s ott próbáljunk javítani!

Szóval én nem maradtam ki. Megpróbáltam a rendszer része lenni. Vállalkozó lettem, meg jó helyeken alkalmazott, állami állásra is jelentkeztem. 

Aztán lassan a rendszer kivetett magából, mindig és mindenhol. Lassan tényleg oda kerültem, ahová a haverjaim vágytak: a rendszer peremére. Csak én kényszerből, akaratomon kívül. 

Valószínűleg a rendszer önvédelme ez: érezte, veszélyes lennék.

Visszagondolva, örülök ennek. Nekem így sokkal könnyebb. Azt hiszem – legalábbis ez titkos önképem -, hogy én képes lettem volna ellenállni a rendszer csáberejének, de így végülis egyszerűbb, hogy meg se próbált elcsábítani. Könnyebb fogyókúrázni, ha az ember nem is éhes. Könnyebb nem megcsalnia az embernek a feleségét, ha eleve vonzónak látja a feleségét.

Share this:

Related

A cikk szerzőjéról:

Marinov Iván

A szerző bölcsész, író, műfordító, többnyelvű tolmács, civil újságíró. 1993 óta aktívan jelen van a magyar internetes civil újságírói életben. Önmeghatározása szerint: "szabadidejében populista közíró és mélyelemző". Több internetes lap alapítója, társalapítója. A Hírújság.hu mellett alapítója, főszerkesztője és állandó szerzője a Bircahang.org társadalmi illetve közéleti kérdésekkel foglalkozó portálnak.

f Facebook
10 megosztás