10 megosztás

Sajátos struktúrák

Azt lehetne hinni, egy centralizált, különvéleményt nem engedő rendszerben képtelenség a belső viszály, hisz mindenki csak a “központ” ukázait teljesíti. Pedig az mindig kialakul. Csak a keretek mérete más.

Keret mindig van, a mai nyugati liberális demokráciákban is van számtalan tabu, s sok olyan dolog, mely vitán kívül áll – ennek a hivatalos liberális magyarázása kb. “demokratikus alapelvek”, “elidegeníthetetlen jogok”, “emberi jogok”, “a szabadpiac miatt”, “békefenntartás”, “biztonság”, s más zagyva bűvészszavak.

A kommunizmus tök ugyanez volt, csak keskenyebb volt a mozgástér, ott több volt a vitathatlan alapelv.

De ahol emberek vannak, ott kialakulnak csoportok, s aztán ellentétek is lesznek.

Ez még egy szereteten alapuló közösségben is elkerülhetetlen, hát még inkább egy politikai közösségben.

A klasszikus példa a szovjet titkosszolgálatok. Még az is megesett, hogy a GRU és a KGB inkább segítettek a közös ellenségnek, a nyugati szolgálatoknak, csak hogy egymást ne segítsék. (A GRU volt a szovjet hadsereg titkosszolgálata, ez máig létezik. A KGB pedig önálló szerv volt, ez ma nem létezik, mai utódai az FSZB és az SZVR.)

De ez minden kisebb szinten is megjelent.

Aki fiatal, annak elmondom: a Kádár-rendszerben nem a kormány volt a legfelsőbb irányító szerv. Akkor a kormány csak egyfajta igazgatási központ volt, mely önmaga nem hozhatott fontos döntéseket, hanem máshol meghozott döntéseket ültetett át a gyakorlatba.

A döntések megszületésének helye a Pártközpont volt, legfelül a Politikai Bizottság és a Titkárság, ez összesen 10-15 embert jelentett, akik között ki voltak osztva az egyes területek, legfelül pedig Kádár volt, aki azonban nem rendelkezett diktátori hatalommal, inkább amolyan első az egyenlőek között funkciója volt. Ezeknek az embereknek a munkáját segítette a Központi Bizottság szervezete, hierarchikusan megszervezve, osztályvezetők, helyetteseik, stb.

A miniszterség semmiképpen se volt tehát a karrier csúcsa. Az igazi csúcs a PB-be vagy a Titkárságba való bekerülés volt.

A későkádári korban a “bal” és a “jobb” így jelent meg a rendszeren belül.

Share this:

Related

A cikk szerzőjéról:

Marinov Iván

A szerző bölcsész, író, műfordító, többnyelvű tolmács, civil újságíró. 1993 óta aktívan jelen van a magyar internetes civil újságírói életben. Önmeghatározása szerint: "szabadidejében populista közíró és mélyelemző". Több internetes lap alapítója, társalapítója. A Hírújság.hu mellett alapítója, főszerkesztője és állandó szerzője a Bircahang.org társadalmi illetve közéleti kérdésekkel foglalkozó portálnak.

f Facebook
10 megosztás