10 megosztás

A felszabadítási teológia

A perintista szekta hivatakozási alapja a felszabadítási teológia.

Aki nem ismeri a témát, annak az a képzete támadhat, mintha a perintizmus valóban azonos lenne a felszabadítási teológiával. Miközben nem az.

Előre bocsátom: nem vagyok a felszabadítási teológia híve, alapvetően tévútnak tartom. 

Ami nem jelenti azt, hogy ne kelljen megvédenem a hazugságoktól.

Aki ugyanis csak Perintán keresztül ismeri a felszabadítási teológiát, annak kb. a következő képzete alakul ki erről az áramlatról:

  • forradalmi csoportosulás,
  • a fő cél a gazdasági egyenlőtlenségek elleni harc,
  • mindenféle sajátos álkisebbségek jogvédelme központi ügy,
  • a harc a liberális demokráciáért alapvető,
  • külpolitikai aktivizmus.

Mindez teljesen hamis

A felszabadítási teológia egy latin-amerikai katolikus áramlat. S természetesen az alapcél teljesen katolikus: a lelkek gondozása. Ami miatt kialakult: képviselői rámutattak arra a nyilvánvaló tényre, hogy van egy olyan szintje a szegénységnek, mely már a lelki életet is gátolja. Így a kereszténységnek emiatt feladata a nyomor elleni harc is: nem a tanítás terjesztése helyett, hanem mellette, sőt annak érdekében.

Mindenki beláthatja, ez egy logikus következtetés. Hiszen mindenki tudja, kell valamilyen alap anyagi szint ahhoz, hogy az ember a lelkiekkel is tudjon foglalkozni. Ha valaki éhes és hajléktalan, az a legritkább esetben képes elmélyedni, mert teljes idejét kitölti a biológiai szükségletekről való gondolkodás.

A gond éppen az, hogy ez a téma túl lett hajtva, Nyilván helyes a szegényeket segíteni, az is, ha rámutatunk, az állam feladata a szegények segítése. De ha ebből egy teljes rendszerkritikai áramlat lesz, az már nem egyház, hanem politikai mozgalom. Márpedig Jézus nem politizált, nem alapított pártot, nem volt rendszerkritikus,

Plusz, az egész oda szokott vezetni, hogy mindent a rendszerre vezet vissza, az egyén elsikkad. Így végül senki se lesz bűnös, hiszen csak a  rendszer bűnös, márpedig a kereszténység nem ezt mondja.

Szóval amit Perinta szövegel, az legfeljebb a felszabadítási teológia legradikálisabb részébe fér bele. Valójában sokkal inkább hasonlít valamely amerikai progresszívista újprotestáns felekezetre.

A vicc persze még az, hogy Perinta 2 kedvenc témája – az abortusz és a homokosok – egyáltalán nem szerves része a felszabadítási teológiának. Ami az abortuszt illeti, még a latin-amerikai felszabadítási teológia legbegőzöltebb fejű képviselői is súlyos bűnnek tartják. A homokosság kérdésében már megosztott a kép, de a Perinta-típusú “elfogadás” baromi ritka. 

Érdemes mondjuk megnézni Nicaraguát, ahol a felszabadítási teológia szinte államideológia. A szandinisták először 1979-1990 között voltak hatalmon, már akkor is elvetették az ateizmust, pedig egyébként hithű marxisták voltak. Aztán azonban amikor 2006-ban visszakerültek a hatalomba, immár egyenesen államvallást csináltak a katolicizmusból, közben nem változtatva a marxista gazdaságpolitikán. 

Mondanom se kell, ma Nicaraguában olyan abortusztörvény van, hogy hozzá képest a lengyel verzió ultraliberális, S persze szóba se kerül az egyneműek házasodási jogának bevezetése.

A Magyarországon elterjedt ostoba “neomarxizmus” szó miatt sokan azt hiszik, a marxizmus és a progresszívizmus elválaszthatatlan ikrek, pedig a valóság egyáltalán nem ez. A latin-amerikai felszabadítási teológia a példa erre: jellemzően marxista jellegű sok dologban, de sok esetben kifejezetten antiprogresszívista.

Share this:

Related

A cikk szerzőjéról:

Marinov Iván

A szerző bölcsész, író, műfordító, többnyelvű tolmács, civil újságíró. 1993 óta aktívan jelen van a magyar internetes civil újságírói életben. Önmeghatározása szerint: "szabadidejében populista közíró és mélyelemző". Több internetes lap alapítója, társalapítója. A Hírújság.hu mellett alapítója, főszerkesztője és állandó szerzője a Bircahang.org társadalmi illetve közéleti kérdésekkel foglalkozó portálnak.

f Facebook
10 megosztás