10 megosztás

Okoz-e liberalizmust a nyitottság?

Az egyik nagy liberális mítosz: a nyitottság a liberalizmus szinonímája.

Ezért hívják Soros alapítványát is Nyitott Társadalom Alapítványnak. Az alap Soros gazda tanítója és példaképe, Karl Popper, aki szerint kétfajta emberi társadalom van, zárt és nyitott. A zárt típus igazságot keres, aminek érdekében dogmákat állít fel, majd ez alapján alakítani akarja a társadalmat. Popper szerint ilyen minden premodern társadalom, a főbűnösek pedig az ókori görögök, akik elterjesztették azt a szerinte tévhitet, hogy az állam célja a polgárok nevelése a jóra. S ezt a “szörnyű” hagyományt vitte el a végletekig a XX. századi totalitarizmus, a fasizmus és a kommunizmus. Az ellentét a felvilágosodás, mely tudományosan, dogmamentesen áll hozzá a kérdéshez, s nem a valóságot akarja átalakítani, hanem teljesen gyakorlati módon a valósághoz igazítja a gyakorlatot. S ennek legmodernebb alakja a liberális demokrácia.

Ebből következik, hogy mivel – az elmélet szerint – a nyitottság és a racionalitás áll a liberalizmus alapjában, így a nyitottság, a racionális gondolkodás, a pluralizmus terjedése automatikusan elvezet a liberalizmus terjedéséhez.

Csak meg kell adni például a bő információt egy zárt társadalom alattvalóinak, s belőlük teljesen automatikusan liberális, öntudatos állampolgárok lesznek, akik szétfeszítik aztán a zárt társadalmukat.

Az elmélet legradikálisabb képviselői immár azt is állítják: maguk az eszközök és a másodlagos termékek terjedése is elhozza a lazítást. Amint a zárt társadalom tagjai, pl. az ottani fiatalok a kezükbe kapnak mobiltelefont, internetet, nyugati popzenét, hollywoodi filmeket, gyorsan rádöbbennek: de jó is a liberális nyugat!, majd ez a nemzedék nyugati mintájú rendet teremt az adott országokban.

Persze könnyen belátható, hogy ez marhaság. Kb. mintha azt mondanánk, a műholdak kommunizmust teremtenek, hiszen a kommunista Oroszországban lettek feltalálva és először alkalmazva.

De mélyebb szinten mi is a hatás?

Mondjuk ül a mozambiki dzsungelben a kamasz srác kezében mobiltelefonnal. Ma már ilyen helyeken is van mobil internet, ha lassú is magyar szemmel nézve. S döbbenten szembesül vele: nyugaton az emberek 100-szor jobban élnek.

Mi is a következtetése? Az, hogy akkor most tüntetést kell szervezni, nyugati társadalmat kell létrehozni Mozambikban, mert akkor ott is ugyanilyen életszínvonal lesz? Nem. Az első gondolat: valahogy ki kell vándorolni oda, ahol aranyból vannak a tetők, s minden sarkon lisztet osztogatnak, meg kolbászból van a kerítés.

Ha pedig a srác olyan értelmiségibb típus, s elkezd a dolgoknak után nézni, előbb-utóbb kifejezetten nyugatellenes lesz belőle, mert arra fog jutni: ami náluk nincs, ugyanaz van nyugaton, s a kapcsolat nem véletlen.

A széles tájékozottság tehát éppenhogy gyengíti a nyugat vonzerejét.

Sokszor mondtam, személyesen ismertem a szovjet embereket. 1980-1985 között szovjet iskolába jártam, ott is érettségiztem 1985 májusában. Ráadásul ez egy kifejezetten elit iskola volt, nem a szovjet kisember gyerekei jártak oda, hanem a priveligizált szovjet rétegek gyerekei (mondjuk ezek alsó és középső része, nyilván a felső szovjet elitet nem ismerhettem, az teljesen elszeparált kaszt volt). Szóval láttam a szovjet alsó és középső nomenklatúra 12-17 éves gyerekeinek a viselkedését nap mint nap 5 éven keresztül.

E korban magam a nyugat lelkes híve voltam, nem voltam rendszerkritikus egyáltalán, egy kis időszakot leszámítva 1983-1984-ben, amikor erősen hatott rám a marxista George Orwell munkássága. De meg kell mondanom, én szinte komcsinak számítottan a szovjet osztálytársakhoz képest! A szovjet gyerekek olyan naív és kritikátlan nyugatimádók voltak, hogy rosszul voltam tőlük, pedig – mint mondtam – magam is nyugatbarát voltam.

De én jártam is nyugaton, s láttam, hogy ott problémák is vannak, míg a szovjet osztálytársak vagy sose voltak nyugaton egy percet sem, vagy esetleg volt 1-2 óra tapasztalatuk Írországból, akkoriban az Aeroflot egyik járata Moszkva-Havanna között úgy közlekedett, hogy Shannonban leszállt üzemanyagfeltöltésre, s ez alatt az utasok járkálhattak a repülőtér tranzittermében.

Szóval a szovjet iskolatársak fejében tényleg ez a “kolbászből van a kerítés” nyugatkép volt! Amikor párszor elmondtam, hogy ez így túlzás, mert pl. Madrid központja tele van koldusokkal, sőt Nyugat-Berlinben is láttam szemétben guberálót, sokan legyintettek, hogy ez nem lehet igaz, én csak a hivatalos propagandát ismétlem, biztos félek elmondani az igazságot, hogy nyugaton minden szuper.

Aztán Gorbacsov utolsó éveiben megnyílt minden, már szabadon mehetett az információ. Alig pár év kellett, s már fehér holló kategóriájú lett a nyugatiámádó orosz.

S persze továbbra is hallgat az orosz ember nyugati zenét, használ nyugati eszközöket, de ezek nem tették őt sehogy se nyugatbaráttá. Sőt, épp ellenkezőleg.

Ahogy Kína esetében is pofára esett a nyugat. A kínai gazdag osztály immár 1 millió ember, a középosztály meg 350 millió, ami több mint az USA teljes lakossága, s mégis: mindezek jól megvannak a “kommunista diktatúrában”, a kevés nyugatpárti kezdeményezés semmilyen támogatottságot nem kap, még a teljesen nyugatos Honkongban is jóval többen állnak a vezetés mellett, mint amennyiben ellene.

Ez is az oka, hogy ma már a pluralizmus, a nyitottság legfőbb ellenségei a liberálisok. Immár mintha zárt liberális térsadalmat akarnának…

Share this:

Related

A cikk szerzőjéról:

Marinov Iván

A szerző bölcsész, író, műfordító, többnyelvű tolmács, civil újságíró. 1993 óta aktívan jelen van a magyar internetes civil újságírói életben. Önmeghatározása szerint: "szabadidejében populista közíró és mélyelemző". Több internetes lap alapítója, társalapítója. A Hírújság.hu mellett alapítója, főszerkesztője és állandó szerzője a Bircahang.org társadalmi illetve közéleti kérdésekkel foglalkozó portálnak.

f Facebook
10 megosztás