Nagyjából 35 éves koromig mentem a fősodorral. Tartottam a modern liberalizmus karácsonyozási szokásait.
Tulajdonképpen gyerekként nevelték belem. Ateista családban nőttem, ahol az év főünnepe a Karácsony volt. Tulajdonképpen ez volt körömben az átlagos. Legtöbb haverom, osztálytársam pont ugyanebben a helyzetben volt. Volt két hívő keresztény haverom, rájuk csodálkodva néztünk, s nem értettük sehogy se, náluk a Karácsony miért Jézusról szól és nem az ajándékozásről. Meg volt egy zsidó haverom, azaz több zsidó haverom is volt, de az egyik hívő zsidó volt, aki direkt nem karácsonyozott “nem az én ünnepem” alapom, persze ott is csodálkoztunk.
Nagyjából 30 évesen lettem tudatos keresztény hívő. De még 5 évig vitt a megszokás: szóval a Karácsony a vendégeskedésről, az ajándékozásról szól.
Aztán egy nap az ezredforduló környékén valamelyik hipermarketben sorba állva megvillant a fejemben: ez az egész egy marhaság. Megosztottam a múzsámmal is, kiderült, hasonló gondolatok foglalkoztatják. Aztán elkezdtük onnantól szisztematikusan leépíteni a karácsonyozást.
Első lépésben abbahagytuk az ajándékozást felnőttek részére. Ezzel párhuzamosan a sorbaállást az ünnepek előtt. Aztán a gyerekek ajándékát is elhagytuk. Majd a vendéghívást. Aztán a furcsa fények ablakra aggatását.
Vettünk egy műanyag fát, ezt időnként felállítjuk. Már nem minden évben, mert a macskák csak rámásznának.
Tulajdonképpen ma már csak a hagyományos karácsonyi ételeket csináljuk meg. Saját magunknak.
Megmaradt a tiszta karácsonyi hangulat.
Kifejezetten felemelő érzés nem részt venni a tömeghisztériában.
Share this:
Related
