10 megosztás

Röhejes logika

Schiffer találata: amerikai liberális meghatározó média panaszkodik az argentín rasszizmus miatt, aminek jele a négerek hiánya a foci válogatottjukban.

Persze Schiffer nagyjából meg is adja a választ. De érdemes végig gondolni.

Tulajdonképpen a The Washington Post szerint a mai argentínok ősei rasszisták, mivel nem vásároltak annak idején elegendő számban néger rabszolgát! Azért ez így elég vicces.

A következtetás ebből: az igazi antirasszista az, akinek van rabszolgája, halálra dolgoztatja, majd felszabadítja, s bocsánatot kér tőle térdre ereszkedve.

Persze ha már szóba került, az eredeti, igazi okokat érdemes felidézni.

Közismert: az egyes volt spanyol gyarmatok faji-etnikai összetétele nem azonos.

Dél-Amerikában pl. az ottani 9 volt spanyol gyarmat demográfiája teljesen más, van:

  • fehér országok: ahol a lakosság szinte teljesen európai bevándorló, az indiánokból alig maradt (részben kiirtva, részben egyszerűen számban felülmúlva), a ahová alig ment rabszolga-kereskedelem – ezek Argentína, Chile, Uruguay,
  • indián országok: ahol a fehér bevándorlók keveredtek az indiánokkal, s nem volt jelentős rabszolga-kereskedelem, ezekben ma a lakosság zöme indián és mesztic, s van egy jelentős fehér kisebbség – ezek Bolívia, Ecuador, Paraguay, Peru,
  • kevert országok: ahová sok fehér ment, az indiánok száma jelentős, kisebb volt a keveredés, s rabszolga-kereskedelem is volt (bár nem akkora, mint északabbra, a Karib-szigetvilágban), ma itt sok a fehér, ők a legnagyobb kisebbség, de van jelentős indián és mesztic lakosság is, valamint kevés, de azért látható számú néger – ezek Kolumbia és Venezuela.

Alapvetően mitől függött a rabszolga-kereskedelem? A gazdasági haszontól. Ahol hatalmas ültetvények voltak, melyekhez nehéz és állandó, de monoton munka szükséges, oda kellett ez a munkaerő. Hozzáteszem: nem voltak olcsók a rabszolgák, nem engedhette meg magának bárki. Nagyjából utána nézve – sokféle adat van -, egy átlag rabszolga ára kb. egy szabad mezőgazdasági munkás 5 évnyi bérének felelt meg a XVIII. században. Mondjuk mint manapság egy drága gép beszerzése egy vállalkozáshoz, ráadásul kockázatosabb, mert a rabszolga megbetegedhet, meghalhat, stb.

A mai Argentína területén elsősorban olyan típusú mezőgazdasági termelés volt, mint Európában, azaz erősen évszakfüggő. A tipikus rabszolgaültetvényes termény a cukornád, ez csak Argentína legészakibb részein terem meg, délebbre túl hideg van hozzá, ott jellemzően búzát termeltek. A búza meg tipikusan olyan termény, mellyel az év jelentősen részében nincs mit csinálni, csak várni kell. A földtulajdonos szemszögéből gazdaságosabb bérmunkást alkalmazni arra az időszakra, amikor van munka, mint egész évben etetni a rabszolgát, akkor is, amikor az nem dolgozik.

Szóval az argentín gazdaság úgy alakult, hogy jöttek a fehér telepesek, vettek kis földeket (kezdetben ingyenesen is kaptak kis parcellákat a betelepülők, így támogatta a spanyol állam a migrációt), azokat maguk művelték meg családi gazdaságban, aztán a meggazdagodottak pedig hatalmas földjeiken alkalmazták az elszegényedett volt gazdákat bérmunkásként. Egyszerűen nem volt szükség rabszolgára.

Máig az argentín népi hős a szabad tehénpásztor lovon, spanyolul gaucho, aki egész nap lovagol, óvja földjét, vigyázz az állatokra, s harcban áll a kereskedőkkel, bankárokkal és a “rabló” állam bürokratáival – ugyanis a kereskedők túl olcsón akarják megvenni a termékeit, bankok mindenféle kamatot akarnak, a bürökraták meg folyton adóztatnak. De a gaucho tisztességes ember, s túljár mind a három típusú “parazita” eszén, sőt ha kell, odacsap ostorával a pofájukba.

Olyannyira, hogy még az argentín foci válogatott egyik népszerű neve is “los gauchos”, azaz “tehénpásztorok”.

Van is egy nagy hasonlóság e tekintetben az argentín és a kelet-európai mentalitás között. Ott is él ez a mély hit, hogy az igazi munka a mezőgazdasági, minden más “ügyeskedés”, nem tisztességes, de legalábbis kissé gyanús tevékenység.

Share this:

Related

A cikk szerzőjéról:

Marinov Iván

A szerző bölcsész, író, műfordító, többnyelvű tolmács, civil újságíró. 1993 óta aktívan jelen van a magyar internetes civil újságírói életben. Önmeghatározása szerint: "szabadidejében populista közíró és mélyelemző". Több internetes lap alapítója, társalapítója. A Hírújság.hu mellett alapítója, főszerkesztője és állandó szerzője a Bircahang.org társadalmi illetve közéleti kérdésekkel foglalkozó portálnak.

f Facebook
10 megosztás