10 megosztás

Védeni utolsó vérig vagy átadni az ellenségnek

Manapság az igazi háború nem az, ami a harctéren folyik. Persze hagyományos háború is akad, lásd azt ami Ukrajnában zajlik, de nála fontosabb az, ami a szellemi térben van, sőt a hagyományos háborúk is a szellemi háború következményei.

Az alapvető kérdés a taktika minden esetben. A hagyományos háborúban se szabad mindent a végsőkig védeni, időnként vissza kell vonulni, sőt tartósan átadni területet az ellenségnek.

Ugyanez a szellemi térben. S a marxista Gramsci a legfőbb mértékadó ebben, akinek elméletei teljesen megállják helyüket a marxizmuson kívül is. Tulajdonképpen Gramsci volt az, aki Marxot kijavította legfőbb tévedésében, hogy a gazdaság mindent meghatároz. Ő éppen az ellenkezőjére mutatott rá: hogy a szellem olyan erős, hogy képes a gazdaságra is visszahatni.

A szovjetellenes kommunisták rendszerint Gramscival magyarázták a szovjet kommunizmus kudarcát: lásd, hiába lett átvéve a gazdasági és politikai hatalom, ha a kommunisták nem tudták az emberek tudatát átformálni.

De a marxizmuson kívül is teljesen igaz mindez. Az ember nem állat, nem lehet anyagi lényként kezelni. Hiszen még az emberközeli állatok, a társállatok se anyagiak: a kutya akkor se fog a gazdája ellen fordulni, ha a gazda ellensége finom falatokkal hízeleg neki.

De a lényeg itt: nem szabad mindent a végsőkig védeni. Ha egy fogalom, egy forma ellenséges tartalommal telik meg, akkor azt el kell hagyni.

Amikor írtam a karácsonyi ünneplésről, pontosan erre gondoltam. A kereszténység kezdetén a karácsonyi ünneplés is így indult. Eleve volt egy ünneplés, teljesen függetlenül a kereszténységtől. A kereszténység ezt sikeresen átvette, elvette a pogányságtól, saját tartalommal töltötte meg. S ez századokig működött.

Most hogy az ateisták elkezdték az ünnepet átvenni tőlünk, nyilván az első reakció az önvédelmi harc: védjük meg azt, ami a miénk. De ha az események úgy fordulnak, hogy az ellenség nyerésre áll, akkor bizony hagyni kell az egészet. Semmi értelme nyerhetetlen harcot folytatni.

Jó példa a Mandiner karácsonyi cikke:

Tipikus példa: a “karácsonyi vásár”. Kelet-Európában ezt még csak a profitéhség vette át, de Nyugaton már a nyíltan ellenséges ideológiák is. Keresztény ember nem vesz részt ilyesmiben, akkor se ha szerepel a nevében a “karácsonyi” szó. A csomagolást nézni, nem figyelembe véve a tartalmat abszurd, öngyikos magatartás.

Mert ha nem így van, akkor mondjuk szervezek szexbulit, ahol kicseréljük 1-1 órára egymás feleségeit. Elnevezem aztán “húsvéti feleségszeretetnek”, s akkor ez már keresztény esemény lesz? Dehogy lesz, ez ugyanúgy a keresztény szexuális erkölcs megsértése lesz. Persze, aki ezt szereti, azt csinálja csak – van ilyen: szvinger klub, meg ilyesmi -, de ne hazudja ezt aztán keresztény eseménynek.

Ha pedig annak van hazudva, akkor ezt észre kell venni.

Bevallom, én már a “karácsonyi ünnepek” szótól is kezdek pár éve borzongani, mert az esetek 90+ %-ában aztán valami marhaság van az egész mögött.

Beszélgetés a közeljövőben:

  • Voltál a karácsonyi vásáron?
  • Nem, nem vagyok buzi.

A cikk szerzőjéról:

Marinov Iván

A szerző bölcsész, író, műfordító, többnyelvű tolmács, civil újságíró. 1993 óta aktívan jelen van a magyar internetes civil újságírói életben. Önmeghatározása szerint: "szabadidejében populista közíró és mélyelemző". Több internetes lap alapítója, társalapítója. A Hírújság.hu mellett alapítója, főszerkesztője és állandó szerzője a Bircahang.org társadalmi illetve közéleti kérdésekkel foglalkozó portálnak.

f Facebook
10 megosztás