10 megosztás

A mobiltelefon megítélése

Ma már mindenkinek van. Szinte.

Egyetlen embert ismerek, akinek nincs.

S van egy sajátos csoport, az okostelefon-tagadók. Ez közeli csoport, a múzsám is tagja. Következetesen ellenez minden okostelefont.

A családban a kezdetektől volt. Apámnak már 1990-ben volt mobilja. Még a kétkilós, vállra akasztható verzió. Persze neki se önszántából, a munkahelye adta neki.

A két fontos emlékem: 1992 és 1997.

1992-ben azt mondta nekem egy üzletember, neki nincs, mert nem elég fontos ember, nem kell, hogy döntései azonnal kommunikálhatók legyenek.

1997-ben meg láttam fiatal takarítónőt mobillal.

Azaz 5 év alatt kiemelt emberek eszközéből hétköznapi tárgy lett.

Én először 1996-ban vettem magamnak, de aztán hónapokig nem volt előfizetésem, túl soknak tűnt a költség. Majd 1997-től lett folyamatosan.

A cikk szerzőjéról:

Marinov Iván

A szerző bölcsész, író, műfordító, többnyelvű tolmács, civil újságíró. 1993 óta aktívan jelen van a magyar internetes civil újságírói életben. Önmeghatározása szerint: "szabadidejében populista közíró és mélyelemző". Több internetes lap alapítója, társalapítója. A Hírújság.hu mellett alapítója, főszerkesztője és állandó szerzője a Bircahang.org társadalmi illetve közéleti kérdésekkel foglalkozó portálnak.

f Facebook
10 megosztás