10 megosztás

Avatár

Megpróbáltam megnézni az Avatár második részét.

Sajnos – vagy nem sajnos – nem sikerült. Már az első rész se tetszett: az amolyan modern progresszivísta indiánfilm.

A hollywoodi indiános filmek két alaptípusa:

  • a konzervatív klasszikus verzió: Élnek a koszban a primitív indiánok, vad és barbár szokásokkal. De szerencsére megérkeznek az angolszász hősök, aki teljesen önzetlenül civilizálják őket. Ezt el is fogadja az indián nép zöme, különösen a csodaszép indián törzsfőnök-kisasszony, aki azonnal szerelmes lesz a legdaliásabb fehér hősbe. De sajnos akadnak mindenféle gonosz, retrográd indiánok is, akik nem akarják befogadni a fejlődés és a demokrácia szent értékeit, ezért aljas módon meggyilkolják a fehér hősöket. De végül hepiend: a daliás hős felgyógyul halálos sebéből, a csúnya retrográd indiánok meg kihalnak.
  • a modern progresszív verzió: Élnek a pusztában teljes harmóniában a természettel az indiánok, minden indián képes még a békákkal is beszélgetni, éjszakánként meg a Holddal eszmét cserélni. Mindenki teljes jólétben és szeretetben él, egész nap mosolygás van, mintha mindenki gyorséttermi alkalmazott lenne. De akkor egy nap megjelennek a részeges, szadista fehérek. Minden szebb lányt megerőszakolnak, mindenkitől mindent ellopnak, aztán aranyat keresnek. Kiderül, a legtöbb arany az indiánok legszentebb dombja alatt van, ezért elhordják a dombot és szétdobálják a szent indián totemeket. Egyedül egy ember rendes a fehérek között, ő átáll, s segíti az indiánok küzdelmét, közben feleségül veszi a csodaszép indián törzsfőnök-kisasszonyt.

Szóval az Avatar 1. ez utóbbi földönkívüliesítve. Így sok jóra nem számítottam.

Szerencsére a segítségemre jött Morpheusz ógörög istenség, s kicsivel az 1. óra után elnyomott az álom az unalomtól. Különösen a túl sok számítógépes grafika és a színészek hadarása idegesített addig. Éppen a végső címek alatt ébredtem, jó hangulatban.

Aztán persze elolvastam miről szól a film. Sajnos így se értem teljesen, de öröm, hogy nem kellett végig szenvednem.

Annak külön örülök, hogy mindezért nem kellett pénzt kiadnom. A filmet ugyanis letorrenteztem.

A cikk szerzőjéról:

Marinov Iván

A szerző bölcsész, író, műfordító, többnyelvű tolmács, civil újságíró. 1993 óta aktívan jelen van a magyar internetes civil újságírói életben. Önmeghatározása szerint: "szabadidejében populista közíró és mélyelemző". Több internetes lap alapítója, társalapítója. A Hírújság.hu mellett alapítója, főszerkesztője és állandó szerzője a Bircahang.org társadalmi illetve közéleti kérdésekkel foglalkozó portálnak.

f Facebook
10 megosztás