Kellene egy igazi párt!

A legviccesebb magyar értelmiségi póz, mely mindkét szekértábort elveti. Aztán nevezik magukat furcsa nevekkel, lásd Puzsér “centrumát” például. Majd elmondják, kellene végre egy igazi jobboldali párt, mely modern, európai módon jobboldali, kereszténydemokrata, szentistváni-euroatlantista, meg mindenben hibátlan! Ez aztán alaposan megvédené a polgári, keresztény értékeket, meg a szabadpiac láthatatlan kezének végtelenül igaz birodalmát. Vagy – ha […]

Drasztikus változás a lányoknál

A rendszerváltozás egyik mellékhatása, hogy a szexuális magatartást illetően Kelet-Európa teljesen felzárkózott a nyugathoz. Míg pl. a 80-as években a magyar lányok első nemi aktivitása 17-18 éves kor között következett be, addig ez ma 14-15 éves korra esett vissza. Gyakorlatilag csak egyes vallási szubkultúrák tagjainál fordul elő manapság, hogy pl. egy érettségizős lány még szűz. […]

Szólásszabadság

Ma már Nyugat-Európában ismeretlen fogalom a szólásszabadság. Ott csak azt lehet szólni, amit szabad – ez így volt annak idején a Szovjetunióban is, szabadon lehetett támogatni a Pártot, de minden másért megnézhette magát az ember. A dolgozó engedetlen volt, finoman elhatárolódott. Szóval nem tartotta be a dolgozó a pártvonalat, ezért lesújtott rá a Párt ökle, […]

Kis csatagyőzelem

Bár természetesen nem vagyok katolikus, a katolicizmus mégis fontos, már csak számszerűsége miatt is: a kereszténység kb. fele a katolicizmushoz tartozik. Így ami a katolikusoknál zajlik, az fontos akkor is, ha az ember nem katolikus, sőt akkor is, ha antikatolikus. Idén márciusban egy kisebb csata pozitív eredményt hozott: a hagyományhű katoikusok legyőzték a ferencista katolikusokat, […]

Hogyan nem lettem KISZ-tag?

A Kádár-diktatúrában a középiskola első osztálya volt a KISZ-be lépés időpontja. Én ezt a kort a 1981-1982-es tanévben értem el. Az akkori helyzet Magyarországon az volt, hogy országos szinten már nem volt kötelező a KISZ-tagság (jogilag persze sose volt az). Abszolút iskolafüggő volt, hol vették komolyan ezt és hol nem – ahol komolyan vették, ott […]

Őrült bolgár választási eredmények

Lezajlott az már említett bolgár parlamenti választás. Viccesek, persze tragikusan viccesek az eredmények. A fő kormánypárt – a mérsékelten kereszténydemokrata liberális-konzervatív GERB – nyert, 25 %-kal, ez sorozatban az ötödik győzelmük immár parlamenti választáson, ami abszolút bolgár rekord, de ez az eredmény most semmiképpen sem elég a kormányzáshoz, s nincsenek potenciális szövetségeseik se. Úgy tűnik […]

Akik nem értik Orwellt

A múlt hónap közepén ballibbant akció volt Budapesten, Orwell nevével: A gond az, hogy egyre több ember ismeri Orwell nevét, s ezzel párhuzamosan egyre kevesebben értik ki volt, mik voltak az elvei, s miket írt. Ami ma ismert az az Orwell “mém”, annak is valamilyen liberális kifacsarása. Orwell átértelmezése mint a liberális demokrácia apologétája egyszerűen […]

Hatalmas a veszély

Új kampány ezen a héten a liberális médiákban. A veszély hatalmas: orosz katonák vannak orosz területen! Mi ez, ha nem agresszió? Egy ország hadserege csak úgy mozog a saját területén, s ehhez nem kéri se az ENSZ, se a NATO, se más sóhivatal, sőt még a független civilek hozzájárulását se? Nyilvánvalóan ez hatalmas botrány! Ha […]

Konzerv

A szovjet rendszerben a kritika sokkal kevésbé volt lehetséges, mint a Kádár-rendszerben. Nemhogy Tanú jellegű filmek elképzelhetetlenek voltak vagy Hofi típusú házi humoristák, de enyhébb típusú kritika se volt engedett. A kritikának nagyon politikamentesnek és többszörösen rejtettnek kellett lennie, hogy átmenjen a cenzúrán. Ennek két fő alakja volt: a vers – s különösen a megzenésített […]

Szemet forgatni jó?

Történelmi demagógia. Manapság a divat: a feketét fehérnek hazudni. S aki kimondja, a fekete az fekete, azt meg megvádolni mindenféle bűnnel. Röhejes minapi példa az ATV műsorából: Egy divatlap Down-szindrómás címlaplányt használ. Közismert: a Down-szindróma torz arcot eredményez, így az ilyen ember nem szép. De most annak kell hazudni. A konkrét eset: a címlapon a […]

A rendszerellenesek

A Szuper Márió világban Márió egy nap eldönti, rendszerkritikus lesz, s nem csak eszmeileg, de a gyakorlatban is. Több dolgot is megpróbál. Először nagyon aktív próbál lenni. A lehető legjobban halad a pályán, összpontosítva. Aztán passzív lesz. Nem halad. Meditál. Majd keresi a rendszer gyenge pontjait, trükköket alkalmaz, lerövidítva az útvonalat. Egyik se elégíti ki. […]

Az őrültek vitája

Amikor két őrült csapat egymásnak esik, azon vitázva, ki képes nagyobb marhaságot mondani. Alapvetően jó dolog, hogy minden, a valóságtól elszakadt, szélsőséges mozgalom frakciókra oszlik, melyek aztán addig ütik egymást, míg mindegyik megszűnik. A normálisok meg csak néznek és röhögnek. Várjuk a csata végét, aztán könnnyebb lesz az összes őrült frakció maradványait összesöpörni és kidobni […]

Hol a határ?

A hívő keresztények egyik fő problémája a hitelvek összeegyeztetése az ellenséges, ateista világban való létezéssel. Az átlag “civil” keresztény nem tud elszakadni a világtól, sőt ez eleve helytelen is lenne, így a kérdés rendkívül fontos. Itt nyilván nem “reformista” álkeresztény felekezetek híveiről beszélek, akik úgy oldják meg a problémákat, hogy átcsinálják a keresztény tanítást, azt […]

Normalitás és nemnormalitás

A normalitás és a nemnormalitás között egyre könnyebb különbséget tenni. Egyre több a külső jel. Pl. normális az, aki szerint léteznek emberi nemek – férfi és nő -, s nemnormális az, aki szerint ilyesmi nincs. De, lám a sportban is így alakul. A normális csapatok elutasítják a rasszizmust, s pont ezért nem válnak eszközzé rasszisták […]

Hadtestet akarnak vagy gurut

Amikor rendszerkrikusok összejönnek, ennek 2 jellemző eredménye szokott lenni. Az egyik a hadseregegalapítás. Aztán bajtársi hűség, sport, egyenruha. Jobb eseteben közös kirándulások, rosszabb esetben céllövölde. A másik verzió, hogy az egyik “bölcs” maga köré gyűjt másokat, azok kötelesek a szavait bemagolni, rosszabb esetben furcsa szertartásokon is részt kell venni. Na, ezért vagyok teljesen egyéni rendszerkritikus. […]

A monarchia szerepe

A monarcha szerepe az egyes korokban különböző. Íme röviden: az ókorban: szakrális vezető, a középkorban: a társadalom politikai vezetője, az újkorban: múzeumi kitömött lelet, időnként leporolják és kiállítják az ablakba, előtte betanítják neki, mit mondjon, a legújabb korban: kártékony csúszómászó, a bulvármédiák zsoldjában.

Kétharmados ballib győzelem?

A ballib hallucináció odáig jutott, hogy elkezdett kétharmadról álmodni. De mi is a valóság? Nézzük csak meg mi lenne, ha a ballib összefogdosás annyi szavazatot kapna, mint amennyit a Fidesz kapott 3 éve, s a Fidesz meg annyit, amennyit a ballib pártok! Vajon mi lenne a végeredmény? A 106 egyéni körzetből tehát: 91 – ballib, […]

Viszony a saját nőhöz

Alapvetően 2 modell van a férfiakban a saját feleséghez, barátnőhöz. Az egyik számára a nő ékes dísz, mellyel büszkélkedni kell. A másik számára a nő elzárandó kincs. Az előbbiek megkövetelik a nőtől, hogy mindig legyen szép, kellemes, s ezt mások is lássák. Íme én ez vagyok, s lám, a nőm milyen szép. Az utóbbiak azt […]

Orosz kollaboránsok

Az orosz világháborús kollaboracionizmushoz való hozzáállás ma is rendkívül egységes, s teljesen független a politikai állásponttól. A mai Oroszországban nagyjából 4 fő politikai irányzat létezik, kb. a következő arányokban: 60 % putyinizmus, 20 % kommunizmus, 10 % nacionalizmus, 10 % liberalizmus. Gyakorlatilag csak a nacionalista táborban van valamilyen részleges támogatottsága a háború alatti kollaboracionistáknak. De […]